Árnyékkereső – hogyan óvjuk magunkat és autónkat hőségben?

Mindenkinek ismerős a helyzet: a kocsi a tűző napon áll, a műszerfal, a kormány, a váltógomb, a biztonság öv csatja olyan forró, hogy puszta kézzel alig lehet megfogni. Ahogy beül az ember, azonnal ömleni kezd róla a víz. és már az ajtónyitás is olyan érzés, mintha a friss pogácsát akarnánk a sütőből kivenni. Egy ilyen kocsival kínszenvedés elindulni, szalonképes állapotban megérkezni sem könnyű, miközben a forróság szinte azonnal vészreakciókat indít a szervezetben, ami ingerlékenységgel, romló reflexekkel, bágyadtsággal párosul, márpedig ez nyilvánvalóan nem a legjobb kombináció.

Emellett a hőség és az UV-sugárzás az autót is csúnyán öregíti. A kalaptartó, a műszerfal fakul, az eresztékek lazulnak, a számtalanféle utastéri műanyag miatt az újabb, egyébként szagtalan kocsi bűzlik, mint egy olajfinomító a műszak végén. Az óhatatlanul ömlő verejték beszívódik az üléskárpitokba, a csúcsra járatott, arcunkba, mellkasunkra veretett klíma levegője pedig bár néhány percig kellemes, de elég hamar meg tud betegíteni. Lássuk tehát a megoldásötleteket!

Felmelegedés ellen

Az természetesen, hogy a többség, ha teheti, nyáron árnyékban parkolja le a kocsit. Erre azonban egyrészt nem mindig van mód, másrészt az árnyékok meglepően gyorsan mozognak, ahogy a nap körbe megy az égen. Hiába csak 1-2 órát töltöttünk valahol, az árnyékban leparkolt kocsink már jó eséllyel a tűző napon áll, mire beülünk. A legfelkészültebb „kiscserkészek” persze tudják, merre van a horizont kelet-nyugati tengelye, és az évszak, valamint a földrajzi szélesség ismeretében (praktikusan nyár és többnyire Magyarország, ennyit segítünk) meg tudják saccolni, hogy a bent töltött idő függvényében hova kell állniuk ahhoz, hogy mire kijönnek, a kocsi jó ideje árnyékban álljon, de ez azért kevesek kiváltsága, főleg, ha az optimális hely már foglalt.

Ha nem marad más, mint napra állni, azért még van néhány lehetőségünk.

• Takarjuk el a két szélvédőt: a lényegében függőleges oldalablakok a beesési szög miatt sokkal kevesebb hőt engednek át töredéknyi felületen, azonban az első és hátsó szélvédő laposabb szögben áll, így átereszti az infra- (hő) és az UV-sugárzás nagy részét. Ezek a sugarak aztán brutálisan felmelegítik a szélvédő mögötti, jó nagy és jellemzően sötét, műanyag felületeket, mint a műszerfal teteje, a kormány és a kalaptartó. Ezek, mint egy őrült radiátor fűtik a belteret, miközben a forró levegő sehol nem tud távozni, hiszen az ajtók és ablakok vízhatlan szigetelést kaptak. Igazi üvegházról beszélünk tehát, nagy teljesítményű infrasugárzó fűtéssel. Ha sikerül letakarnunk a két szélvédőt, már megoldottuk a kánikula okozta problémák 60-70%-át. Ehhez képest a lemezek melegedése már sokkal kevesebbet számít.

A takarásra elterjedtek a szélvédő mögé tehető hőtükrös, szigetelőanyagból készült vagy csak simán kartonból lévő takarások. Ezek közös problémája, hogy ekkor már az infrasugárzás bejutott az üveg mögé, ahonnan megint nem nagyon akar majd kimenni. Használatuk érezhetően javít valamit a helyzeten, de fontos, hogy az első és a hátsó szélvédő mögé is kerüljön ilyen. A belső napellenzőknél jobb, bár macerásabb megoldás, ha kívülről takarjuk el a kocsi első és hátsó szélvédőjét. Vannak olyan takarók, amelyeket az ajtónyílásba kell csíptetni, így kisebb eséllyel lopja el valaki, de bekamerázott korunkban jellemzően a tapadókorongos kivitelek sem tűnnek el a parkolás ideje alatt.

• Tartsunk korszerű villanyautót, hőszivattyús klímával. Ezek jelentős része képes temperálni a kocsit belterét akkor is, ha az autó parkol, hiszen ott van bennük ehhez a hatalmas kapacitású akkumulátor. Ha mindezt töltés közben kapcsoljuk be, a töltési idő nyilván hosszabbodik, ha csak úgy parkolásnál, akkor a hatótáv csökken, de nem olyan sokat. A temperálás még mindig jóval kevesebbet fogyaszt, mint a haladás, és városi körülmények között általában mindegy, hogy 120 vagy 150 km-t tehetünk még meg a rendelkezésre álló töltéssel. Az egyetlen „hibája” a megoldásnak, hogy erre ma keveseknek futja.
• Ne szálljunk be rögtön. Ez ugyan rohanó világunkban nem mindig opció, de hatékony. Nyissuk ki az ablakokat, kapcsoljuk maximálisra a klímát, ha lehet, irányítsuk a lábtérre. A beáramló hideg elég gyorsan kiszorítja a forró levegőt, és bár tökéletes nem lesz, annyit pár perc alatt is elérhetünk, hogy ne verjen le azonnal a víz induláskor.

Hőguta ellen

Van, hogy nincs mit tenni, be kell ülni a kemencébe, és azonnal indulni is tovább. Ilyenkor is van azért, amit érdemes meglépni.

• Kapcsoljuk maximális teljesítményre a klímát, és engedjük le az összes ablakot induláskor. Ez ugyan hagyományosan ellentmondásnak tűnik, hiszen köztudott, hogy a beáramló levegő lerontja a klíma hatását, de ez esetben nem ez a logika. Az utastér levegője 50-60 fokos, a klíma mondjuk 16-20 fokos levegőt fúj be. Ha a forró belső levegőt a klímának „egyedül” kell lehűtenie, az bizony eltart egy darabig. Ha az első 3-5 percben minden ablakot teljesen leengedünk, az utastér 50 fokos levegője pár száz méteren belül kicserélődik a külső, mondjuk 30-35 fokos levegőre, amivel máris nyertünk kb. 20 fokot. 5 perc után húzzuk fel az ablakokat, így a légkondi már nem 50-ből akar 22-őt csinálni, hanem 30-ból, ami utána jóval gyorsabb lesz.
• Ha tehetjük, vigyünk magunkkal egy flakon hűtött vizet. Egyrészt a csapból is az folyik, mármint egyrészt víz, de másrészt az, hogy fontos a folyadék utánpótlás, de ha nem vagyunk szomjasak, akkor is kellemes bedugni a hátunk mögé, a nyakunkhoz nyomni, vagy csak szorongatni a pirosnál. Ha bevizezünk egy papírzsebkendőt, a kormányt is nagyon gyorsan visszahűthetjük vele, hogy ne égesse a kezünket. Utóbbihoz azért ne csuromvizes zsepit használjunk, azért a kormányon van néhány elektromos kapcsoló is.
• A nyár elején nézessük át, hogy a hűtőrendszerrel, légkondival minden rendben van-e, így talán nem kell majd a kocsi mellett várni a segítséget a hőségben.

Illusztrációnk forrása: Wikimedia Commons