Az autóipart, esetenként az európai/amerikai/japán autóipart valahogy szokás néhány évtizedenként „temetni”. Kezdetben „vala” a klasszikus amerikai autó (kezdetben persze az európai autó „vala”, aztán jött az amerikai), hatalmas kaszni, bugyogó, sok köbcentis, de ahhoz képest gyenge V8 stb. Először elsiratták az olajválság idején, aztán amikor a katalizátorok megérkeztek, aztán amikor a japán kocsik megérkeztek, aztán amikor az európaiak/japánok/kínaiak elkezdték bevásárolni magukat az amerikai piacra. Ehhez képest az amerikai autóipar él. Ha nem is most éli a legszebb éveit, de létezik, nyereséges, és nem is látszik, hogy el akarna enyészni. Ha valaha kiábrándulnak majd ott az emberek a fenti klasszikus, túlméretes vasakból, akkor majd gyártanak nekik kisebbeket, villanyosokat, műanyagokat, bármilyeneket.
Temették már a japán kocsikat a koreai márkák miatt, de azért még mindig a Toyota az, ami. Most épp az az aktuális mondás, hogy az európai gyártókat teljesen ki fogja szorítani a kínai konkurencia, mert ők lám, mennyivel járnak előrébb az akkumulátortechnológiában, a villanyautókban stb. Nos, ez sincs így. Megjelentek a kínai gyártók, hogyne, ahogy Kína pedig európai autókkal van tele. De jelen pillanatban csak annyi látszik, hogy a kínaiak egész használható kocsikat raknak össze, de vagy erős kompromisszumokat követelnek az olcsóság oltárán, vagy ha alig kérnek kompromisszumot, semmivel nem olcsóbbak, mint a koreai, európai, japán stb. konkurensek, miközben ezeknek kiépült vásárlóköre van, szervizháttere, stabil jelenléte a piacon, nem utolsósorban „megbízható” államokban készülnek. Persze, majd megtanulnak a kínai mérnökök is élen járni, ha ez lesz az elvárás, de vegyük észre, hogy ettől a többi ország, sőt kontinens márkái nem tűnnek el.
Vannak ugyanakkor, amik tényleg eltűntek. Nem sokan tudják, mi az az Adler, az International, Matra-Simca, Rover, Borgward, Horch, Panhard, DKW, hogy a brit autógyártás egészéről ne is beszéljünk.
Egyik cég megveszi a másikat, kontinenseken átnyúló konszernek jönnek létre és esnek szét, ember legyen a talpán, aki tudja, kinek miben mekkora tulajdonrésze van, melyik márka melyikkel kooperál, de ne vicceljünk már. Az autóiparnak nincs vége, nem is lesz. Amíg Afrika, Ázsia, Dél-Amerika jelentős része számára az autó még nem eszköz, hanem cél, amit előbb-utóbb elérnek, ameddig a jóléti államok lakosában fel sem vetődik, hogy 5 kilónál nehezebb holmit ne kocsival szállítson, amíg a presztízst autóban (is) mérik, ameddig nem találnak ki valamit, ami azonnal, bárhova elvisz és megvár a csomagjaimmal együtt, miközben hűt-fűt, nem ázik be, és biztosítja számomra a személyes teret, nos, addig autók lesznek.
Talán nem fejenként egy, hanem közösségi flottákban, talán villanyos, talán nem is ember vezeti, de ez az autógyáraknak, az autóiparnak szinte mindegy, sőt. Ha nem változnának a felhasználási preferenciák és a társadalmi igények ‒ legyen szó környezetszennyezésről vagy extrákról ‒ akkor sokkal nehezebb lenne új autókat eladni. Lehet, hogy már néhány év múlva sem vesz senki új autót magánhasználatra mondjuk a luxusmárkákon innen. Megnyom egy gombot az applikáción, 2 perc múlva előáll az aktuális autója, beül, feldobja a lábát az ülésre, megmondja, hova menne, aztán bont egy sört, pont elfogy, amíg odaér. Kiszáll, a kocsi meg megy a következő címre, sofőr, benzin, kormánykerék nélkül, ahogy ez ma kinéz. Sőt, talán márkajelzés sem virít majd az orrán, hiszen az főleg a magánvásárlókat meg a szomszédaikat érdekli. Egy fuvarcég kiír majd egy tendert, néhány nagy, globális járműgyártó konszern elindul rajta, valamelyik nyer, nincs itt semmi látnivaló. Ettől az még mindig ugyanez az autóipar lesz, amelyiket már annyiszor eltemettük. Minket szállít, termeli a pénzt a befektetőknek és fejleszt, hogy mindenki még jobban járjon, a szó minden értelmében.
Lehet, hogy nem versenyzünk majd a piros lámpánál, mert se lámpa, ami válthatna, sem kormány, amit szoríthatnánk kifehéredett bütykökkel, nem lesz. A csomagjainktól logisztikai szempontból csak a kezelési utasításunk különböztet majd meg minket, de az autóipar, az köszöni, jól lesz, soha jobban.