Bár veszélyesen hangzik, de tény, hogy manapság, az autóiparban a csapból is áram folyik. Az új kibocsátási normák lényegében már csak hibriddel vagy villannyal tarthatók, ezért minden autógyártó óriási pénzeket fektet ebbe a területbe.
Mivel a villanyautók a legdrágább töltőkön sem fogyasztanak többet 100 km-en, mintha egy átlagos autóba 3-5-7 liter benzint kellene tankolni, ráadásul a dinamikájuk az azonnali nyomaték miatt egészen valószínűtlen (értsd: „mennek, mint az állat”), a népszerűségük egyre nő. Ha ehhez hozzáadjuk, hogy sokkal ritkábban romlanak el, mint a belsőégésű társaik és sokkal olcsóbb ezeket üzemeltetni, a dolog még vonzóbb.
Ráadásul, ahogy a dízel- és benzines kocsik ára elszállt az utóbbi időben, a villany már nem is tűnik olyan megfizethetetlennek ‒ legalábbis azok számára, akiknek egy új autó egyébként megfizethető. Az összehasonlítást persze azonos kategóriában illik megtenni. Érdemes észrevenni azt is, hogy a hatótávok, bár nem nőttek túl sokat az elmúlt 2-3 évben, az emberek fejében kezdenek relativizálódni. Lassan kiderül, hogy „tulajdonképpen” van fél órája a családnak minden 300 km után a töltésre, és persze a gyorstöltő hálózatok is terjednek a világban ‒ nálunk mondjuk nem olyan dinamikusan, de ez arányban is áll az igényekkel.
Vannak már emellett olyan villanyautók, amelyek autópályán, és ami fontos, autópálya-tempónál is értelmezhető, mondjuk 500 km feletti hatótávval bírnak. Az egyetlen szépséghibájuk, hogy egyiket sem kapni 20, de még inkább 30 millió forint alatt, tehát mondhatjuk, hogy ez a fajta villanyautó-használat még tényleg a gazdagabbak játszótere. Ugyanakkor egy kisebb, városi szaladgálós-ingázós kocsit már sokkal többen megengedhetnek maguknak, és ezek is tudják, akár hóban-fagyban a 100+ km-t egy töltéssel, ami lássuk be, bőven lefedi a legtöbb család napi igényeit. Más kérdés, hogy emellett még szükség van egy másik kocsira is, amivel le lehet „ugrani” az Adriára, vagy meglátogatni a nyírségi/baranyai/Vas megyei rokont anélkül, hogy ott is kellene aludni.
Ugyanakkor a kezdeti aggodalmak, mely szerint meddig működik egy akkumulátor, mennyibe kerül a cseréje, és mennyit veszít a kapacitásából, alaptalannak bizonyultak. Egy 10 éves, 200 ezret futott villanyautó ‒ és egyre több ilyen van ‒ még vígan tudja a kezdeti tölthetőségének a 70%-át, és ezek a számok is folyamatosan javulnak. A hibás cellák egyenként is cserélhetők, és még mindig olcsóbbak, mint ugyanilyen futásteljesítmény ideje alatt a hagyományos autók pótalkatrészei és javítási költségei.
A villany tehát egyre életszerűbb választás, és egyértelműen a jövő, különösen, hogy a fosszilis üzemanyagot nem nagyon lehet égetés nélkül hasznosítani, az pedig így vagy úgy, de égéstermékkel jár. Ha innen nézzük, a helyzet még evidensebb. Ha számít a környezetvédelem ‒ mint ahogy kb. a ’90-es évekig nem számított, és most sem nagyon, ami a vevőket illeti, különben mi magyarázná a lemerülés után 25 litert fogyasztó, 2,5 tonnás plug-in SUV-okat, akkor nem az a megoldás, hogy az égésterméket megpróbáljuk semlegesíteni mondjuk katalizátorokkal, ami egyrészt drága, másrészt ritka fémeket tartalmaz, amik bányászata és hozzáférése egy külön tanulmány lehetne.
A megoldás az lehet, hogy nem hajtunk autót olyan üzemanyaggal, ami az égésénél szénvegyületeket fúj a levegőbe. Hajtsuk árammal, ami pofon egyszerű és nagyon sok módon előállítható, vagy hidrogénnel, ami vizet termel, amikor elég. Esetleg ötvözzük a kettőt, azt hívják hidrogén-üzemanyagcellának. Most nem mennénk bele, hogy mivel termeljük az áramot, és hogy miből készülnek az autók akkumulátorai, illetve, hogy mennyire drága elbontani őket. Maradjunk abban, hogy a kérdés összetett, de sok okos ember dolgozik a megoldásán, és a helyzet nem rosszabb, inkább csak másképp rossz, mint más kocsiknál.
Adott tehát egy jobban gyorsuló, stabilabb, tisztább, megbízhatóbb technológia, ami rohamosan fejlődik, miközben a kompromisszumok, amiket a használótól megkövetel, lassan elolvadnak ‒ egy részük a tervezőasztalon, egy részük az emberek fejében. Csak drága. Nos, ne legyünk türelmetlenek. Mint minden újdonság, ez is sokkal megfizethetőbb lesz 10-15 éven belül. Gondoljunk a mobiltelefonok fejlődésére 1990 óta, és várjuk meg, amíg a villanyautók (beleértve az árukat) eljutnak az elvárásaink és lehetőségeink szintjére. Addig pedig röffentsük be a mostani autónkat, és menjünk a dolgukra, mint eddig is.
Illusztráció: rawpixel