Nagyjából minden felfordulni látszik, a világ meg megbolondul, és minden más, mint amit eddig megszoktunk: a benzin „sapkátlan” ára 700 Ft felett van, a gáz ára a hétszeresére, a villanyé a duplájára nőtt, a norvég kormány meg megöl egy rozmárt, mert a lakosok szeretik nézegetni, és túl közel mentek hozzá. Minden sokkal drágább lett, miközben az emberek ‒ mint rendesen ‒ a homokba dugják a fejüket, és megpróbálják az eddig szokásaikat továbbra is kigazdálkodni az alig emelkedő bevételeikből. Így leírva nyilvánvaló, hogy nem fog menni, de a hétköznapokban ez nem mindig ennyire evidens. Nézzük, mit hoz ez az autósok számára, mire nem árt, ha felkészülünk.
A cégautóknak már most is piaci áron van a benzin, ami elvileg csak a vállalatoknak jelent többletköltséget (gyakorlatilag szintén árfelhajtó a lakosságnak), de ha egy kisebb cég nevére vett autót például a cégvezető magánhasználatra tartja, akkor ugye neki is. Ez azonban számos elemző várakozásai szerint még nem a vége, további csoportok fognak kiszorulni a „benzinárstop” ernyője alól, mielőtt meg nem szüntetik az egészet. Jobb, ha felkészülünk tehát a hirtelen, kb. 40 százalékos drágulásra.
Odafigyeléssel szinte mindenki le tud faragni 1-2 litert a saját kocsija fogyasztásából, ha akar (vannak kivételek). Ha eddig 10 litert fogyasztott az autó, és most 8-at eszik, már lealkudtuk az áremelés felét, és a környezet is megköszöni. Néhány tipp:
Nemcsak az üzemanyagok ára megy föl egyébként, hanem az alkatrészeké is. Ezeket egyrészt külföldről hozzák be, tehát a forint gyengülésével egyre drágábbak, másrészt kamionnal, ami gázolajjal megy, miközben a gyártás is energiaigényes. Ezután az alkatrészeket autóval viszik ki a szervizekbe, amit beépítenek az alkatrész árába. Ezzel nem nagyon van mit kezdeni, de ha van ismert hibája a kocsinak, amit meg kell vagy szeretne javítani, minél előbb tegye meg mindenki, mert ennél olcsóbb, mint ebben a percben, sokáig nem lesz.
A szervizmunkadíjak sem maradhatnak már sokáig változatlanok, mert a szervizek áramot fogyasztanak, a szerelők gyerekei pedig kenyeret esznek, mint bárki más és ugyanannyiért, mint mások.
Nem sokkal jobb a helyzet az elektromos autókkal sem. A hazai elektromos áramot részben Pakson, atomenergiából, részben megújuló forrásokból, részben pedig hőerőművekben állítják elő. A hőerőművek jellemzően gázzal működnek, és nem két forint visszaállítani ezeket barnaszénre vagy lignitre, miközben be kellene tartani a változatlan kibocsátási kvótákat, a bányákat meg újra meg kell nyitni. A gázt és az uránt kintről hozzuk, csak a szél és a nap hazai, tehát igen, az áram sem lesz olcsóbb. Aki otthon tölti a villanyautót, az otthon kerül ki a kedvezményes keretből, aki gyorstöltő hálózatért fizet, ott veszi majd észre. Mondhatnánk, hogy akinek elektromos autója van, az úgyis megengedheti magának, de ennyi erővel bármilyen autóhasználat egyfajta luxus, tehát nem érdemes mások zsebében turkálni, a sajátunkat vizsgáljuk inkább.
Sokáig sorolhatnánk mindazon tényezőket, amik kedvezőtlenül hatnak az autózásra, de nem az a cél, hogy a struccpolitikából azonnal pániküzemmódra váltsunk. Inkább csak bíztatunk mindenkit, akinek a kocsihasználat érezhető tétel a büdzséjében, hogy szánjon fél órát az autóhasználati szokásai végiggondolására, mert egészen biztos, hogy sokat tud racionalizálni, viszonylag kis kényelmi áldozatokkal is.