Eltűnnek-e az autók, ahogy ma ismerjük őket?

Az autó nemcsak közlekedőedény, esetleg versenyzésre alkalmas játékszer, hanem mint minden, relatíve nagyértékű vagyontárgy, egyfajta indikátor is, ami rengeteg mindent elmond a tulajdonosáról. Ugyanakkor az autózás majd’ 100 éve megszokott formája mintha eltűnőben lenne, de vajon eltűnik-e egészen? A helyzet az autózás megszállottjainak nem rózsás, de a globális emberiség nem szükségszerűen veszít.

Az autóhoz annyi érzelmi, gazdasági, szociális, zenei és még ki tudja milyen réteg tapad, annyira része az egyetemes kultúrának, hogy aki ebben nőtt fel, el sem tudja képzelni, hogy a kocsik ne legyenek részei a mindennapjainknak. A teherautókkal és buszokkal együtt 2016-ban 1,32 milliárd autó(nak nevezhető jármű) volt a világon. Az eddigi számítások szerint a számuk a feltalálás óta minden 20 évben megduplázódik, szóval, ha így megy tovább, 2036-ban, alig 14 év múlva 2,8 milliárd autóval kellene számolni.

Ha Kínában az egy főre jutó autók száma megegyezne az amerikai értékkel, akkor csak Kínában egymilliárd autóra lenne szükség. Nem véletlen, hogy a 2017-ben legyártott 90 millió jármű negyede épp ott talált gazdára. Amúgy nem az amerikaiak állnak az élen az egy főre jutó autószámban, de az összes jármű számában sem. Finnországban 1,07 regisztrált jármű jut fejenként, az USA-ban „csak” 0,83. (2015-ös adat).

Valószínűtlen ugyanakkor, hogy ez a szám az örökkévalóságig nőhetne tovább, a lendület megtörni látszik. Egyrészt, a világ lakossága és életszínvonala sem lineárisan bővül, másrészt az autók iránti igény sem végtelen. Minél több az autó, minél nehezebb parkolni, minél drágább fenntartani és birtokolni, annál kevesebben akarnak saját kocsit. Ahogy a világ népességnövekedése is lassul, úgy az autók mennyisége is véges lesz, aminek sok oka van.

Az autók ára az unalomig ismételt okok miatt drasztikusan nőtt az elmúlt években. Mind a használt, mind az új autók 1,5-2-szer annyiba kerülnek, mint 3-4 éve, miközben sokkal többet kell rájuk várni. A felénk is nagy tömegek által elérhető kisautószegmens lassan megszűnik, mert nem lehet majd gazdaságosan gyártani, miközben az elektromos autók ártöbbletét ‒ a csökkent használhatóság mellett ‒ nemhogy a globális tömegek, de a középosztály sem nagyon tudja megfizetni. Az áremelkedés a globális autópiacon meghaladja a globális életszínvonal emelkedést.
A globális nyersanyaghiánynak nemcsak logisztikai okai vannak. Az autógyártáshoz számos nyersanyagra van szükség, ami ‒ különösen az akkumulátortechnológia jelen állása szerint ‒ bizony hiánycikk. Ahogy ez kinéz, kőolajból sokkal tovább tudnánk az igényeket kielégíteni, mint mondjuk lítiumból, ami jelenleg nehezen helyettesíthető az akkutechnikában, de egyébként a félvezető gyártáshoz használt, megfelelő tisztaságú szilícium sem terem minden bokor alatt. Vagyis, ha akarunk, sem tudunk bármennyi autót gyártani, mert nincs hozzá végtelen mennyiségű nyersanyag. Ha a kereslet nagyobb, mint a kínálat, az általában további áremelkedést jelent.
Sorra jelennek meg azok a megoldások ‒ a tömegközlekedés fejlődése mellett ‒ amelyek valamilyen formában megosztják az autó birtoklásának, fenntartásának költségét, nagyon helyesen: a személyautók túlnyomó része napi 20-22 órában csak áll, csendben amortizálódik és várja, hogy mikor lesz rá szükség. Nemcsak a helyet foglalja, de áll benne a pénz és a nyersanyag is, anékül, hogy hasznot hozna.
Az urbánus terek autóval egyre járhatatlanabbak, miközben az urbanizáció az egyetlen trend, ami globálisan nem látszik csökkenni. Tehát egyre több ember lakik egyre forgalmasabb városokban, akiknek az autó nemhogy nem szükséglet, de költség és nyűg.
Végül mindez nem nagyon hozza meg az egyébként is környezettudatos, gyakran kudarckerülő „Y” és „Z” generáció kedvét a jogosítványszerzéshez, a saját autó birtoklásához.

A válasz tehát: lehet, hogy az autók hamarosan eltűnnek a ma ismert, tömeges, magántulajdonú formában, de ezt azok, akik most ezeket a sorokat olvassák, nem érik meg, viszont tanúi lesznek a fokozatos átalakulásnak. Valószínűleg 150-200 év múlva az utakon ugyanannyi autó lesz, de sokkal kevesebb parkol majd az utcákon és a garázsokban, és csak nagyon kevesek akarnak majd egyet kizárólagosan birtokolni. A jogosítvány mint fogalom eltűnik, az önvezető rendszerek a közutakon nem lesznek felülbírálhatók. Az autóvezetés ma ismert formája megmarad néhány furcsa ember hobbijának, zárt pályán. Az autók továbbra sem fognak repülni, hacsak fel nem találja valaki az antigravitációt, vagy nem jutunk lényegében ingyen, a mainál sokkal több energiához és jobb energiatárolókhoz (ez utóbbi kettőhöz egyébként valószínűleg hozzájutunk, szóval akár repülhetnek is azok a kocsik).

De addig még több mint 100 év van hátra, szóval, ha mégis van valami gond az autójával ‒ vagy még mielőtt lenne ‒ hozza el valamelyik szervizünkbe. Beszélgessünk, amíg átnézzük a kocsit.

Illusztráció: Max Pixel