Biztatóan zárultak minap a Bloodhound-projekt dél-afrikai tesztjei: a szárazföldi sebességi világcsúcsot célba vevő csapat sugárhajtású járműve átlépte az 1000 km/h-s tempót. A gárda most visszautazik az angliai főhadiszállásra, ahol még jókora munka vár rájuk, azonban elmondásuk szerint hamarosan minden adott lesz ahhoz, hogy átadják a múltnak a több mint húsz esztendős rekordot.
Nem olyan régen még úgy tűnt, egy darabig még senki sem veszélyezteti az 1997 óta fennálló „autós” gyorsasági rekordot, amit a Thrust SSC állított fel 1228 km/h-val. Az utolsó valamire való aspiránst, a csődközelbe jutott Bloodhound LSR-t (korábbi nevén SSC-t) aztán egy Ian Warhurst nevű brit milliárdos felkarolta, azóta pedig alaposan felpörögtek az események.
A szuperszonikus sebességre képes járművet a napokban a Dél-afrikai Köztársaságban található Hakskeenpan nevű területen tesztelték, az eredmények pedig több mint ígéretesek. A 20 km hosszú és 1,1 kilométer széles, teljesen sík pályán a Bloodhound 1011 km/h-val repesztett. Innen már némi túlzással csak karnyújtásnyira van a rekord, ám a fejlesztők még nagyobb álmokat dédelgetnek: szerintük az 1000 mérföld/órás, azaz kb. 1609 km/h-s tempó sem lehetetlen.
A mostani tesztek így egyértelműen az adatgyűjtésről szóltak. A kocsin csaknem 200 érzékelőt helyeztek el, az azok segítségével nyert információkat pedig mind-mind felhasználják majd a mérnökök a technika tökéletesítéséhez. Az eddigiek alapján már elmondható, a majdani csúcskísérletre szinte csak szélcsendes időben lehet sort keríteni, a Bloodhound ugyanis meglehetősen „érzékeny” az oldalszélre – ami a paramétereit (13 méteres hosszúság, 3 méteres magasság és 2,5 méteres szélesség) nézve nem is csoda.
A mostani 1000 km/h-ról a tervezett 1600-ra lépni persze lehetetlen kizárólag aerodinamikai finomhangolással, így a csapat tarsolyában még egy egészen erős adu is akad. A friss teszten még csak egy az Eurofighter Typhoon nevű negyedik generációs vadászbombázó repülőgépről ismerős EJ200 sugárhajtómű „repítette” a járművet, ezt azonban a majdani éles bevetésen megtámogatják egy rakétamotorral is. Utóbbit a norvég/finn Nammo AS vállalat fejleszti szintén a már begyűjtött adatok ismeretében.
A tulajdonos szerint a csúcsdöntésre már 2020-ban sor kerülhet. Az már biztosnak tűnik, hogy a helyszín akkor is a fentebb említett, Kalahári sivatagban lévő kiszáradt tómeder lesz. Érdekesség, hogy a ’80-as évektől kezdve a hasonló rekordokat rendre az USA-beli Black Rock sivatagban állították fel, az ottani tükörsima felület azonban nemrég a múlté lett, miután a környéken rendezett zenei fesztivál (Burning Man) résztvevői kissé megtaposták a talajt.