Bár a nagy olasz gyártó húzómodellje még mindig az érzelmekre ható 500-as és megszámlálhatatlan mutánsai, azért szépen csendben, a maga ésszerű módján a mostohatestvérnek számító TIPO eladásai is hozzák a bevételt. Épp ezért dönthetett úgy a FIAT vezetése, hogy a „legolcsóbb európai kompakt” kétes címére törő modellből frissítést készítenek. Egyébként az olcsóság itt nem feltétlenül pejoratív kategória, a TIPO-t mindenki korrekt vételnek és szerény, de megbízható autóként ismeri, ami időnként kicsit többet fogyaszt a kelleténél.
Ahogy ez az időközi frissítéseknél történni szokott – a típus 2015-16 körül jelent meg a kínálatban –, komoly változtatást nem eszközöltek. Új, dögösebb a hűtőmaszk és a lökhárító, és teljesen ledesek lettek a fényszórók, az emblémából pedig csak a felirat maradt meg a kocsi orrán, míg a kormányon azért megőrizték a veretes logójukat. A logó értelmetlen váltogatásában egyébként a Fiat-nak komoly hagyományai vannak, érdemes utána olvasni.
A „mindegy, csak terepképesnek látszon” hullámra, ha kicsit késve is, de a TIPO-t is felültették. Újdonság a TIPO Cross modell, ami a műanyagokkal és a 4cm-es emeléssel akár meg is oldhatja a nem túl rafinált földutakat és a padkákat. Összkerékhajtás természetesen nincs, ez nem az a kategória és műfaj. Kétségkívül szebb lett ugyanakkor a belső tér. Bár még mindig nem az anyagfetisiszták zarándokhelye, gusztusos és tartósnak látszik. A régi 1,4-es benzines motort kivezetik, az egyetlen benzines opció az 1000-es, turbós háromhengeres, 100 lóval és 190 Nm-rel, ami a korrekt használathoz elég lehet, aki pedig élvezkedni akar, úgysem ezt a kocsit választja majd. Olcsó autóba nem kerül villany, de a dízelmotorokat csak le kell venni a polcról, ezért a 95 és 13 Le-s Multijet továbbra is elérhető, és a kiforrott motorokra nem is jellemző a meghibásodás.
Ha konkurenst kellene keresni a TIPO-nak, nem is olyan hosszú a lista. Elsőre ott vannak a Daciák, de a Sandero és a Logan kisebb és olcsóbb, a Lodgy és a Dokker pedig már nagyobb és kicsit drágább. A PSA-nál nincs mivel összevetni, a VW-csoport és a Ford hasonló méretű autói sokkal drágábbak, és inkább felülről közelítik a kompakt szegmenst. Ugyanez igaz a japánokra is. Úgyhogy, ha valaki árérzékeny, elsősorban köbméterben gondolkodik, nem zavarják a komfort-kompromisszumok, és bejön neki a TIPO dögös formaterve, nagyon nem nyúlhat mellé a típussal.