A gumiabroncsokról már volt szó, de nem lehet elégszer, mert ezt a területet is számos városi legenda és félreértés övezi. Megpróbálunk kicsit rendet tenni, legalábbis annyira, amennyire egy hétköznapi, nem mániákus autósnak szüksége lehet rá.
A kérdés nem azért fontos, mert hatásvadász módon sokan azt hajtogatják, hogy „ez a négytenyérnyi felület tart az úton”. Ez ugyan igaz, de az is igaz, hogy ez a négytenyérnyi felület pont elég is, és képes közvetíteni minden erőt az autó és az út között, amire szükség van. Ha nem így lenne, nem ezen az elven építenék a kocsikat több száz éve ‒ igen, már a lovaskocsikat is ennyi tartotta az úton, sőt, ennyi se. Annyi azért mégis igaz a mondásból, hogy ez a „négytenyérnyi” csak akkor biztonságos, ha az állapota mindenben megfelel a felhasználás körülményeinek.
Mikor?
Mindenki azt tekinti ökölszabálynak, hogy a téli-nyári gumiszettek cseréjének a 7-9 fokos nappali átlaghőmérséklet környékén jön el az ideje. Ez egy átlag autósnak egészen használható érték lehet, bár már több autós szakújságíró utánajárt, és kiderült, hogy ez egy elég önkényes, hasraütés-szerű szám. A gyártók téli és nyári gumijai anyagukban, és egymástól is eléggé különböznek, és szerencsére egyik sem digitálisan (értsd 0/1, vagyis az egyik pillanatban tapad, a másikban nem) veszti el a tapadását a hőmérséklet csökkenésével.
Sok a kivétel is. Vannak mérések, amelyek szerint száraz úton, fagypont felett még télen is jobban tapad a nyári abroncs, de tény, hogy abroncsa válogatja, és hát télen azért gyakran nem száraz az út. Aki sokat megy éjjel, annak hamarabb kell váltani, hiszen éjjelente már bőven lehet 5-8 fok is, amikor még nappal 15-20 fok van.
Mekkorát?
Sokan sok időt töltenek azzal, hogy váltóméreteket nézegessenek a kocsijukra. Ha nem cél az esztétika, illetve a látvány és a tuning, akkor ezen kár töprengeni, maradjunk a gyári méreteknél, a futómű is erre lesz optimalizálva. Ha új autót veszünk, akkor járunk a legjobban, ha az elérhető legkisebb gyári felnit választjuk hozzá. Olcsóbb lesz gumizni, és jót tesz a komfortnak.
A közhiedelemmel ellentétben a szélesebb gumi a fékhatást nem javítja. Az autó egy adott erővel nyomja a gumit a talajhoz, és kész. Ha ez az erő szélesebb felületen oszlik el, akkor gyengébb, de nagyobb a felülete és fordítva; ha kisebb a felület, nagyobb a nyomóerő, de nagyjából állandó, legalábbis az épeszű abroncshatárokon belül. Ugyanez igaz kanyarban is, tehát a menetképességei a kocsinak alig fognak javulni a szélesebb, alacsonyabb falú gumitól, mert az adott teljesítményhez, tömeghez, futóműhöz a gyári az optimális, és kész. Ennél akkor már gumi anyaga sokkal többet számít. Most nem utcai vagy profi versenyzőkhöz szólunk.
Milyet?
Az abroncs mintája ugyan nem egészen közömbös, de a hétköznapi használatban nem fogjuk érezni a különbséget. Azt vegyük, ami tetszik nekünk, meg a pénztárcánknak.
A márka kérdése már eggyel fontosabb, de tévedés azt hinni, hogy minél drágább egy gumi, annál jobb is számunkra. Az adott méreten belül akár többszörös árkülönbségek csak határhelyzetekben jelentkeznek, nem a hétköznapok során. Mindenki el tud képzelni olyan esetet, amikor 2-3 méter különbség a fékútban dönthet élet és halál, káresemény és ijedelem között, de ezek extrém helyzetek, amik az időjáráshoz és a forgalmi viszonyokhoz normálisan választott sebességeknél, defenzív vezetésnél nagyon ritkán fordulnak elő. Jellemzően nem vészfékezésekből áll a közlekedés, rettegve, hogy sikerül-e időben megállni.
A prémiummárkák persze tényleg többet tudnak, csak ezt a többet mi, halandók szinte soha nem használjuk ki. Zárójelben tennénk hozzá, hogy egy abroncsgyártó általában kínál prémium, közepes és „gazdaságos” márkákat is, tehát amit mi teljesen külön gyártónak vélünk, azt jó esetben szintén a nagy márkát tulajdonló tröszt tervezte, ügyesen adagolva, „belőve” a piacon a márkát, az ahhoz kapcsolódó imázst és teljesítményt.
A tanács itt is a józan középút. Ha valaki csak közlekedik, még csak nem is szeret gyorsan menni, a legolcsóbb, jellemzően kínai, indiai termékeken kívül bármit választhat, nem lesz elégedetlen. Ha valaki különösen sokat megy, vagy szeret gyorsan menni időnként vagy rendszeresen, érdemes többet költenie gumira, de iktasson be egy vezetéstechnikai tréninget is, az még többet fog számítani, ha „nem adja ki” a kanyar vagy a féktáv.
Mi a helyzet a négyévszakosakkal?
Ma a gumiipari fejlesztések és a klímaváltozás ott tartanak, hogy egyre nagyobb a közös metszetük, ha lehet így fogalmazni. Az egyre enyhébb telek és a mind univerzálisabb négyévszakos abroncsok megtörték már a régi mantrát, mely szerint „télen téli, nyáron nyári”. Átlagos futásteljesítményhez, higgadt vezetési stílushoz ma már számos jó négyévszakos gumi közül választhatunk, és szinte biztos, hogy nem fogunk csalódni. Nem biztos, hogy az „all season” mondjuk ötéves távlatban olcsóbb, mintha két szettet váltogatunk, hiszen azok kevesebbet futnak, így két négyévszakos készlet is „kifut”, mire két, külön téli és nyári garnitúrát cserélni kell. Ráadásul, amit kiadunk a szerelésre a váltásoknál, annak egy részét kifizetjük a jó négyévszakos gumik magasabb árában is. Tény ugyanakkor, hogy kevesebb szervezést igényel, nem mindenkinek van tárolóhelye az épp letett „papucsoknak. A gumihotel sem olcsó, már ahol van egyáltalán. Úgyhogy bátran nézzünk ilyeneket is, olvassunk gumiteszteket, és vegyük figyelembe a választásnál.