A luxusmárkák minimál-változata érzelmileg sokféleképpen megközelíthető. Ha akarjuk, lekicsinylően „Mercedest akart venni, de csak erre futotta”, de ha akarjuk, dicséretként, „mindenképp Mercedest vett volna, de nem akart feleslegesen nagy autót”. Minden esetre az új, kompakt A osztály minden tekintetben felnőtt a márka színvonalához, méretben, árban és tudásban is. Az 5 ajtós Golfnál 15 centivel hosszabb, az ára pedig a végtelen konfigurációs, motor, stb. lehetőség miatt változó, de sohasem kevés: 8 és 15 millió forint között van.
Épp a konfigurációknál egyébként nem árt résen lenni, mert a gyengébb változatok Renault motorokkal és automata váltókkal készülnek, amelyek jók és megbízhatók ugyan, de dinamikában, járáskultúrában nem hozzák a márkától elvárt luxust. Ugyanez igaz az egyszerűbb, csatolt lengőkaros futóműre is, amely nem okoz a tulajnak korai ráncokat egy 3-4-6 milliós autóban, de egy 8-12 milliósban egyszerűen snassz, főleg, ha az olcsó technika a kocsi viselkedésén is érezhető, márpedig minden tesztelőnek ez az egybehangzó véleménye.
Tehát ha Mercit veszünk, akkor költsünk rá sokat, még ha egy baby-benzről is van szó (Régen a C190-es sorozatot hívták így), mert csak akkor kapjuk meg az áhított miliőt. Ebbe az új csillagos hagyományokhoz méltóan hatalmas, testre szabható, egybefüggő LCD panelek, és egy csodálatos, változó színű hangulatvilágítás is tartozik, aminek állítólag a legnagyobb trükkje, hogy a sokszínű ledjei ellenére is el tudja kerülni a kínai kazettás magnók és olcsó örömtanyák képzetét – valahogy ízléses maradt, mint egy Mercedes-Benz.