Ha a tömegautó kifejezést halljuk, akkor Európában talán a VW és márkái ugranak be a legtöbb embernek, de világviszonylatban sanszos, hogy a Toyota lesz a „befutó”, főleg, hogy – miközben a németeknek ott a Skoda, a Seat, az Audi, és még számos márka – a legtöbb kocsijukat a saját nevük alatt értékesítik. Épp ezért meglepő, ha a Toyota nevét egy forintban 800 milliós Hypersport kocsival összefüggésben hallja az ember. Pedig nagy cég, nagy lehetőségek.
A márkának mindig is voltak legendás sportautói, illetve sportos modellváltozatai; a Suprák és Celicák mellett ott a mai GT86, az önmagában is legendává lett 2000GT, vagy a Corolla AE, másnéven Hacsiroku, az MR2-es, és számos hothatch, az utóbbi időben GR jelzéssel, de ezek a maguk idejében mind ép ésszel felfogható, földi halandóknak is megvásárolható autók voltak, illetve a mai napig is azok, pont ez a jó bennük. Nem arról van szó, hogy ezek adnák az értékesítés érdemi rész, de aki egyszerre akarja a sportkocsi életérzést és a legendás megbízhatóságot, annak mindig van miből választania akkor is, ha nem milliárdos – mondjuk azért 10-20 millió forint így is kell hozzá, de ezt még nevezhetjük hétköznapinak.
Aztán hosszú szünet az „árlistán”, és egyszer csak megjelenik ez az egyelőre még névtelen, szinte repülő tárgy, a Toyota Le Mans 24-re fejlesztett, Hypercar osztályba készülő autójának rendszámos, utcai(!) változata. Csak röviden: duplaturbós, 2,4L-es V6 Hybrid, összkerékhajtás, 968 LE összteljesítmény, 2,5 alatt 100-on, 7 alatt 200-on, 2,8 millió USD. Nem tudni, mennyi készül belőle, de aki azt hiszi, hogy nem veszik meg előre az összeset, mielőtt egy is elkészülne, az rosszul gondolja.
A gyakorlat azonban fordított: általában az a szokás, hogy ha egy kupasorozatban csak sorozatgyártású autók vehetnek részt, a gyártó elkészít egy minimális szériát, de a lényeg a versenyautó. Itt a helyzet fordított. A Toyota versenyautót akart építeni, ami nagyon drága mulatság. Ezt a nagy fejlesztési és egyéb költség valamelyest megtérül, amikor a kocsiból eladnak néhány – de semmiképp nem túl sok – exkluzív, utcai változatot, horribilis áron. Kvázi a kocsit megvásárló milliárdosok beszállnak ilyen módon a versenyautó fejlesztés finanszírozásába, cserébe pedig kapnak egy nagyon erős, nagyon különleges, és főleg drága és ritka autót, aminek, ha sikerül, közvetve meglesz a Le Mans 24-es pedigréje is.