Lassan elfelejthetik a hatótávval kapcsolatos érveket az elektromos autók ellenzői – 2011 óta megduplázódott a megtehető kilométerek száma, és a fejlődés nem áll meg.
A 2017-es adatok szerint egyetlen „konnektorozással” átlagosan 300 kilométert tehet meg egy árammal guruló, tömeggyártású járgány. Ez a szám 7 éve a gyakorlatban még ennek a fele sem volt – papíron 150 kilométert adtak meg akkor a gyártók, de ez 2011-ben tényleg a táv tetejének számított.
Az IFUA Horváth & Partners nemzetközi vezetési tanácsadó cég vonatkozó felmérése németországi adatokat vett alapul – ezek szerint ha így megy tovább, akkor átlagosan és évente 10 százalékos javulás várható (nagyobb ugrás utoljára 2014-ben volt, ekkor kapcsolt biztos 200 kilométerre az egyetlen töltéssel megtehető utak hossza.) Az e-autók hátrányai tehát folyamatosan csökkennek – és nem, ezúttal nem a Tesláról, vagy a luxuskategóriáról beszélünk. A BMW i3 esetében gyári hatótávja már 330 kilométer, az új Nissan Leaf-nél 378 km-es hatótávot emlegetnek, a Hyundai Kona Electric-nél pedig már 480-at, és ez még messze nem a királykategória.
Vajon minek köszönhető, hogy hirtelen ugrásnak indult az e-autók evolúciója? Nos, erre azt egyik válasz az, hogy a gyártóknak már van mire építeni, és néha elég egy nagyobb akkumulátor a sikerhez. A Renaultnál például 240-ről 400 kilométerre növelték a ZOE hatótávolságát, a Volkswagennél pedig a 190-et emelték fel 300-ra (lásd: e-Golf). Természetesen nemcsak az akkumulátorok mérete fejlődött, hanem a technológiájuk is, és a folyamat csak gyorsul. A cégek és előrejelzések 2020-ra olyan modelleket ígérnek, amelyek simán bírják a 300 kilométert, sőt, a tanulmány jóslatai szerint a 400-as kilométer-minimum sincs messze, ami már lefedheti a lakossági autóhasználat 95%-át. Ha ehhez sikerül megfelelően sűrű gyorstöltő-hálózatot illeszteni, ahol nem kell 20-40 percnél többet várni a következő 400 kilométernyi delejre, már csak az árak állhatnak a vásárlói rohamok útjában.