Mostanában szerencsére egyre többet hallunk arról, hogy az autók környezetterhelési mutatóit folyamatosan lejjebb és lejjebb kell szorítani. Amikor erről a témáról van szó, a többség automatikusan a károsanyag-kibocsátásra és a különböző, sokat hallott gázokra asszociál. Pedig nem szabad megfeledkezni arról, hogy a zajszennyezés is lehet egészségkárosító hatású – és elég hozzá egy rosszul karbantartott, vagy épp egy szabálytalanul „agyontuningolt” kipufogó. Úgy fest azonban, már nem kell sokat várni a hangos járműveknek szóló hadüzenetre!
Bizonyára mindenkinek ismerős a helyzet, amikor az idilli csendet, netán az éjszakai álmot egy borzalmas robajjal elhúzó autó vagy motor zavarja meg. Sokszor nehéz eldönteni, hogy egy rozsdás, kilyukadt dobról van-e szó, vagy épp egy „túlzottan sportos” kipufogóról, de ez a nyugalom szempontjából végül is mindegy. Orvos szakértők szerint ráadásul többről is szó van, mint a nyugalomról, a túlzott zajterhelés ugyanis a dobhártyára gyakorolt negatív hatása mellett többek közt a szív- és érrendszeri betegségek kockázatát is növelheti.
Utóbbi lehet a mozgatórugója annak, hogy már több országban is kísérleteznek olyan technológiákkal, amelyek képesek lehetnek kiszűrni – és büntetni – a túlzottan harsány járműveket. Az Egyesült Királyságban például a már meglévő kamerahálózatot egészítették ki zajszintmérős mikrofonokkal, amelyekkel mostantól egy 2 hónapos tesztidőszakban figyelik az autók és motorok által keltett hangokat.
Azt a brit hatóság is elismeri, hogy a legnagyobb kihívás a rendszer fejlesztői számára, hogy az egyes hangokat jól elkülönítsék egymástól, azaz, hogy sűrű forgalom esetén is egyértelmű legyen, melyik az a jármű, amelyik a szenzorok által érzékelt, túlzottan erős zajt okozza. Világos, hogy amíg ilyen téren nem 100%-osan megbízható a technika, addig büntetések kiszabására nem alkalmazható – pedig ez lenne a végső cél, vagyis, hogy a zajos autóknak rendszám alapján éppúgy postázzák a csekkeket, mint a gyorshajtók esetén.
A másik nyitott kérdés pedig az, hogy ha végül élesben is bevetésre kerülnek ezek a rendszerek, hol húzzák meg a büntetés határát. Svájcban, ahol nemrég szintén felvetődött az ötlet, a javaslatok 80 decibeles limitről szóltak. Összehasonlításképpen, ez megfelel egy nagyjából 1 méterről hallgatott porszívó zajának, és kevéssel marad el egy áthaladó metrószerelvény hangjától.
Egyesek máris a sportkipufogók halálát vizionálják a hírek hallatán, míg mások megjegyzik, azért léteznek áthidaló megoldások. Több autógyártó is készít például olyan adaptív változatokat, amelyek csendes működésre is beállíthatók, de ha versenypályára téved velük az ember, átállíthatóak „hangos üzemmódba” is. Mások pedig azt a „trükköt” találták ki, hogy az utastérben elhelyezett hangszórókkal erősítik fel a kipufogó amúgy normál hangját, így keltve a sportos közlekedés érzetét a sofőrnek – és biztosítva a nyugalmat a környezetnek.