Sokak rémálma, hogy a kocsi épp a családi nyaraláson, külföldön mondja be az „unalmast”, ráadásul ennek az esélye még statisztikailag is valamivel nagyobb, mint a hétköznapokban. Most, hogy újra nyaralhatunk, érdemes felkészülni. A vakáción általában a szokásosnál jobban igénybe vesszük a kocsinkat. Több emberrel, tele csomagtartóval, hosszabb autópályás „döngetéssel”, nem egyszer hegyi szerpentinek „megmászásával” használjuk ilyenkor, jellemzően ráadásul nyári melegben, koppig tekert légkondival.
A meghibásodás sokféle lehet, a banális és kivédhető „elfogyott a benzin” helyzettől az egyszerű, de néha mégis kezelhetetlen defekttől a szélvédő betörésén (felpattanó kövek) át a hűtőrendszer meghibásodásáig. Ugyanígy eltörhetnek, elfáradhatnak a futómű elemei, pálcái, a kuplung ‒ bár ez inkább fokozatosan megy tönkre, de bármilyen motorikus hiba is előfordulhat. Persze minél fiatalabb és/vagy jobban karbantartott a kocsi, annál kevésbé „hagy ott”, de sajnos nem járunk mindannyian vadonatúj autókkal, a hazai géppark átlagéletkora több mint 14 év. A lényeg, hogy egy 20 évnél fiatalabb autót nem fogunk az út szélén megjavítani egy fogóval meg egy dróttal, de 50-ből 49-sofőr egy ennél régebbit sem. Közben gyilkosan tűz a nap, a gyerekek már menet közben is nyűgösek voltak, a kocsi pedig vagy egy autópálya leállósávjában, pihenőjében áll, vagy egy olyan lakott településen, ahol nem szívesen éjszakáznánk, és a helyiek is furcsák, de mindenesetre nem beszélnek olyan nyelveket, amilyeneket mi.
Viccesen hangzik, de nem az, a bölcselet, mely szerint kétféle országba lehet itthonról kocsival eljutni: az egyik, ahol korrektek a szervizek, előre megmondják, hogy mennyi lesz, mosolyognak és mindenről számlát adnak, csak rettenetesen vastagon fog a ceruzájuk. Nem gonoszságból, ott ilyen az élet- és árszínvonal. A másik típusú ország, ahol úgy néz ki a szerviz, mint egy sufni, azonnal haverként viselkedik a tulaj, rettenetesen bólogat, csak a végén ötszörösét kéri az előre kialkudott árnak, mert egy nyelvet nem beszélő, kiszolgáltatott turistát a legkönnyebb lehúzni, és akkor még örüljünk, ha valóban értett ahhoz, amit csinál, és a munkája után nem keletkezik még nagyobb kár. Nem minden korrektnek látszó szerviz felel meg a várakozásoknak és nem minden koszos műhely főnöke rabló/kontár is egyben, de azért mégiscsak van ebben igazság.
A fentiek megelőzésére a döntő többség számára egyetlen járható cselekvési sor van, méghozzá a következő:
- Indulás előtt néhány nappal, 1 héttel minden alkalommal vigyük el az autónkat a szokásos szervizbe, mondjuk el, hogy utazni indulunk. Ha átnézik, amit kell, megjavítanak, máris sokkal csökkent a lerobbanás veszélye. Ha van már ismert, működést akadályozó hiba, kopás, most jött el a javítás ideje.
- Az utazás idejére kössünk olyan utasbiztosítást, ami az autóra, a helyi javítására, assistance szolgáltatásra is kiterjed. Sok biztosító ilyet nem szeret kötni 6 évesnél idősebb autóra (na ja, azokra nem nagy kockázat), de azért vannak biztosítók, ahol régebbi kocsira is lehet. Ez benne lesz néhány ezer forintban, de ha nyaralásra futja, sokkal fontosabb ez, mint +1 egy éttermi vacsora. Ha sikerült, megnyugodhatunk.
- Ha megtörtént a baj és lerobbant az autó, azonnal tegyük ki a vészvillogót, fokozatosan lassítva álljunk félre. Ha nem jutunk el az autópálya pihenőig, akkor a leállósávban, ha nem autópályán vagyunk, akkor ott, ahol a legkevésbé zavarjuk a forgalmat, mert 1-2 órát biztosan ott fogunk állni.
- Ha a leállósávban tudtuk csak megállni, AZONNAL szállítsuk ki az utasokat, és küldjük át őket a szalagkorlát túloldalára, legalább 10 lépésnyire. Egyrészt addig sem idegesítenek tovább, de ami fontosabb, az életükről van szó. A leállósáv rettenetesen veszélyes hely, a világon mindenütt. Ha ők biztonságban vannak, vegyünk fel láthatósági mellényt, kotorjuk elő az elakadásjelző háromszöget, és vigyük a kocsi mögé legalább 80-100 lépéssel (a végén úgyis ottfelejtjük, de nem egy nagy tétel). Ezt követően vegyük ki a pénztárcát, vegyünk magunkhoz papírt-ceruzát, a biztosítási kötvényt, a telefont és csatlakozzunk a családhoz a korlát túlfelén. A kocsit be is zárhatjuk. Ha lakott területen robbantunk le, a veszély kisebb, de akkor is ügyeljünk a biztonságunkra.
- Nézzük meg a telefonon a térképen, hogy hol vagyunk. A tartózkodási helyünkön bökjünk rá a helyzetünkre, kiírja a GPS koordinátákat, másoljuk ki a papírra, pontosan, betűkkel együtt. Hívjuk fel a biztosítási kötvényünkön látható vészhelyzeti hívószámot, magyarul beszélnek majd. Mondjuk el részletesen, hogy mi történt a kocsival, hogy nagyjából merre vagyunk (pl. x város felé az y autópályán), és diktáljuk be a GPS koordinátát is, majd tegyük, amit a diszpécser mond, és várjunk a mentésre.
- Országtól és biztosítótól, valamint naptól/napszaktól függően ez fél órától több óráig is tarthat, de jó eséllyel jó kezekben leszünk, a költség pedig nem minket terhel majd, és nem „lőttek” a nyaralásnak sem. Minden más forgatókönyv, lehetőség csak rosszabb ennél, és megjósolhatatlan mértékben drágább is. A szerencsétlen kimeneteleket nem akarjuk hosszan ecsetelni, a lényeg, hogy a fenti módon elkerülhetők.
