Mint szinte mindennek az életben, egy autó üzemeltetésének is vannak fokozatai, amelynek eredménye az „elhanyagolt időzített bombától” az „agyonpolírozott hobbikedvencig” terjednek. Cikkünkben azoknak szeretnénk némi támpontot adni, akik a két véglet elkerülésével az optimumot keresik, de nem szakértői a témának – és többen vannak ilyenek, mint ahányan hiszik.
Az első kör nagyjából mindenkinek evidens, aki valaha vezetett, vagy volt a családjukban kocsi: az autóba üzemanyag kell, néha olajat kell cserélni. Sokan azt is hozzá tudják tenni, hogy érdemes utántölteni az ablakmosó tartályt (télen télivel, mert belefagy), esetleg néha lecserélni az ablaktörlőlapátot, meg persze ősszel-tavasszal a téli és nyári gumikat egymással, vagy egy újra, ha nagyon kopottak. Időnként fékbetét csere, még ritkábban tárcsa is. Ez eddig mondjuk úgy, hogy az erős minimum, és az új autót vásárlóknak is csak az első évekre elég tudáscsomag. Van ugyanis a fentiek mellett néhány kopó-fogyó alkatrész, köztük drágák is, illetve olyanok, amelyekről nem is gondolnánk, hogy azok. Ezek cseréje nem elvárás az egyszeri használótól, nem is akarjuk mindet felsorolni. Lássunk inkább néhány fontosabb tippet, hogy meghosszabbítsuk ezeknek az élettartamát!
Mindig használjunk pontosan olyan olajat, ami a kocsihoz meg van adva, és rendszeresen cseréljük/cseréltessük! Néhány kocsihoz a gyár ezt a csereperiódust már 30 ezer km-ben adja meg, de ez egy elég kifeszített érték. Jellemzően minden autó meghálálja, ha 10-15 ezrenként, vagy évente olajat cserélnek a motorban, de a főleg városban használt, pláne dízelmotoroknál ezt akár 8-10 ezer kilométerenként is bátran megtehetjük. Indítózzunk mindig kinyomott kuplunggal, akkor is, ha üresben van a váltó, és minél rövidebben csúsztassuk a kuplungot bármilyen helyzetben. A piros lámpánál viszont ne tartsuk kinyomva a kuplungot, tegyük üresbe a váltót (ingyen van), és menet közben ne pihentessük lábunkat a kuplungpedálon se, megelőzve ezzel a kinyomócsapágy, a kettőstömegű lendkerék és más alkatrészek idő előtti elhasználódását (kopó alkatrész, drága). Kivétel, ha a pirosnál gyorsulási versenyre készülünk (drága lehet), de az már nem üzemeltetéstechnikai kérdés…
Az is előny, ha az olaj nyomását is hagyjuk felépülni, tehát a motorindítás után várunk néhány másodpercet alapjáraton az indulással. Nem sokat, mondjuk számoljunk el 25-ig, nem túl gyorsan. Ennél tovább nem kell, de ha lehet, ne engedjük 1500 alá és 3000-es fordulat fölé, amíg legalább a hűtővíz be nem melegszik, ezt minden autó jelzi valahogy. A dízelekkel havonta minimum egy 100 km-es autópályahosszt utazzunk magasabb sebességgel, ha lehet, 2500/perc feletti, állandó fordulaton, hogy kitisztuljon a részecskeszűrő és a kipufogóvisszavezető szelep. A prémium benzineknek és gázolajoknak jobb a tisztítóhatásuk, ezért tankoljunk azt, amikor tehetjük, de legalább 3-4 havonta egyszer. A szerelőnknél néhány havonta cseréltessünk üzemanyagszűrőt (nem drága), és tankoljunk ismert nevű kutaknál, megfelelő minőségű üzemanyagot, különben idő előtt tönkre mehet a nagynyomású befecskendezőrendszer (drága). Utunk végén a turbós autókat, ha meghajtottuk, (autópálya vagy kihúzatott „emberkedés”) legalább 2 percig járassuk leállítás előtt.
Ha a fentieket megtesszük, már sokat tettünk a kocsinkért, mert higyjék el: a szerviznek sem az az érdeke, hogy minél hamarabb, minél drágább javításokra legyen szükség. A szerviznek az a jó, ha az ügyfél autója mindig megbízható, ezért minden kocsiját ugyanoda hordja, évtizedeken át.