A viccesen hangzó kérdés nagyon is fontos azoknak a családoknak, amelyek úgy döntöttek, hogy autót vesznek a gyereküknek, akinek szüksége van az autóra, vagy csak nagyon szeretne saját kocsit – vagy mindkettő. A kérdés jelentős részben pénztárcafüggő, hiszen vannak, akik nemhogy plusz egy, de összesen egy autót is alig tudnak fenntartani, és vannak, akik azt a kocsit veszik meg a gyereküknek, amelyik tetszik neki, limit nélkül. Bejegyzésünk egyiküknek sem szól. Azoknak a szülőknek szeretnénk néhány szempontot ajánlani, akik autóba ültetnék a 18-25 éves gyereküket, és nem tudják, mi az optimális választás a meglévő, de messze nem korlátlan keretből.
Méret
Egy fiatal ember jellemzően nem családi méretű autóra vágyik, és a hatalmas limuzinok sem állnak jól nekik, főleg, hogy ezek eleve drágábbak is. A sportkocsi más tészta, kifejezetten jól áll az ifjúságnak, de egyrészt még drágábbak, másrészt most nem aranyifjakról beszélünk, hanem hétköznapi családok gyerekeiről, akiket nem kell friss jogsival sokszáz lóerőre ültetni, mert az álmoskönyv szerint sem jelent jót. Érdemes tehát méretben a kompakt kategóriát meghatározni, mint felső határt. A választék hatalmas, és bár vannak jobb és problémásabb típusok, ha használtban gondolkodunk, érdemes inkább az állapotot figyelni.
Motor és erő
A fenntartás akkor is fontos szempont, ha a családi kasszát terheli, de ha a gyerek maga fizeti a benzint és a szervizt, akkor még fontosabb. Érdemes tehát első autónak egy egyszerűbb, benzines technikát választani. Ha találunk ebből szívómotort, az még jobb. Élvezetesen vezethető szívómotorokat sok gyártó készít(ett) még néhány éve is. Ilyen például a Fiat, az Alfa Romeo, a Ford, a Renault, a Honda, a Nissan, a Mazda, a Mitsubishi vagy a Suzuki, de Toyotából és Volkswagen konszernes márkákból is van az a kaszni-motor kombináció, ami rendesen el tud indulni ‒ és itt most nem a felhúzott, „forró ferdehátúakra” gondolunk, csak egy olyan kis-közepes autóra, ami nem lomha. Előre is elnézést azoktól a márkáktól, amelyeket kihagytunk, a felsorolás nem teljes.
Ugyanígy érdemes észnél lenni a lóerőkkel is. Egy 80-110 LE közötti autó már bőven elég a városba és pályára is, de aki csak közlekedőedénynek használná, ennél is kevesebbel ellehet. Nem, mintha az erősebb kocsik nem adhatnának többet, de a fenntartásuk meredeken drágul, ahogy a motor erősödik, ideértve a fogyasztást és a szervizt is. Bonyolultabb futómű, turbó, spéci befecskendezés és számos más megoldás drágábban javítható, ha elromlik, márpedig elromlik. Ráadásul az eleve erős autókat újonnan is azok vették, akik nagyot akartak menni, ezért ezek azonos kilométer alatt gyakrabban törnek, és általában is több pofont kap(hat)nak az élettől. Az is könnyen belátható, hogy ugyanazt a kasznit gyorsabban mozgatni több energiával lehet, az energiát pedig a benzin adja, ami minden kúton közel egyforma, vagyis nagyobb menéshez több kell.
Büdzsé
Ezzel talán sok fiatal vitatkozna, de a másik oldalról azért az első autóra nem nagyon érdemes többet költeni 1-2 millió forintnál, meg kevesebbet sem. Ilyen kocsit egyébként nem nehéz találni, egy nagyon felszínes keresés a legnépszerűbb használtautós-portálokon (1-2 milliós ár, 2011-2017-es évjárat, ferdehátú, lépcsőshátú vagy sedan kivitel, legalább normál állapot, maximum 1.6 literes benzinmotor, klímával, érvényes forgalmival) kidob ezernél is több potenciális young driver kocsit, tehát kb. mindenki találhat kedvére valót. Nyilván nem minden kocsit érdemes megvenni, amit a fenti paraméterekkel talál az ember, tekintsük inkább kategóriaajánlásnak. Mint ahogy lehetnek ennél régebbi autók is kiváló állapotban, ahogy egy újat is tönkre lehet tenni egy év alatt. Ez inkább ökölszabály, ahogy az is, hogy a jó állapot, a korábbi gondoskodás, és ennek ezer jele fontosabb egy használt kocsinál az évjáratnál és a kilométeróra állásánál is, amit amúgy sem kell mindig készpénznek venni.
Kevesebbet azért nem érdemes költeni 1 milliónál, mert egy gyengébb állapotú, olcsóbb autó majdnem mindig megbosszulja a korábbi elhanyagolást, és már egy drágább rendszer, mondjuk a befecskendező cseréje is lerombolja a beszerzés ár/érték arányát. Többet meg 2 milliónál azért nem, mert a friss jogsis fiatal mindenképpen le fogja lakni a technikát, kivételek persze bőven akadhatnak. Ha ügyes és autómániás, akkor széthajtja és/vagy összetöri, ha pedig (még) nem annyira ügyes, akkor a pedálkezelése/parkolási gyakorlata fogja gyorsan amortizálni a külsőt és a belsőt.
Aki ennél jóval többet tud/akar költeni a gyereke első kocsijára, vagy ennél sokkal kevesebbet, annak a csemetéje már inkább a cikk elején emlegetett két másik kategória egyikébe fog tartozni, így a fenti sorok nem nekik szóltak.