Az első klímát a Packard szerelte szériaautóba, 1939-ben, de Európában csak az 1990-es években terjedt el igazán, míg Amerikában már a ’70-es években is klímával adták el a kocsik háromnegyedét. Ma már mi is ott tartunk, hogy az átlag 16 éves autóparkunk csereberéjénél is nagyon nehéz megválni egy klíma nélküli autótól, ha csak nem kifejezetten veteránról van szó.
A felhasználók többsége a modernebb autókban a klímát lényegében soha nem kapcsolja ki, és ebben a kocsik rendszerei is „partnerek”. Sokan nem is tudják, de amikor a kocsi szellőzését automata módba kapcsolják, az gyakorlatilag folyamatos klímaüzemet jelent, ami nagyjából 06-1,5 literrel növeli az autó fogyasztását, kiviteltől függően. A mai, de pláne a várható üzemanyagárak mellett ez is szempont lehet. A száraz levegő persze eleve hűvösebbnek tűnik, de a klíma a páramentesítést is villámgyorssá teszi, és az sem baj, ha a kinti kánikula miatt nem leizzadva érkezünk a munkahelyünkre, az esti színházba, randevúra vagy bárhova.
Persze mindig van egy ember az utasok közül, aki szinte követeli, hogy ne kapcsoljuk be a klímát, és nem érdekli, hogy a másik 3-4 ember szinte megőrül a melegtől. Van, aki állítja, hogy folyton megfázik tőle, illetve hogy egészségtelen, stb. Hasonló az eset, mint a mikrohullámú sütőkkel vagy a mobiltelefonokkal, azoknak is vannak ellenzőik, miközben tény, hogy egy karbantartott klímaberendezés semmilyen egészségügyi gondot nem okoz. Természetesen, ha beülünk a kocsiba a kinti, napon 43 fokos szaunából, és önfeledten magunkra fordítjuk a jéghideg levegőt, az okozhat megfázást az arra érzékenyeknél, de ha elvágjuk az ujjunkat a konyhában, az sem a kés hibája. Nézzünk néhány további klímahibát, rossz gyakorlatot vagy téves meggyőződést:
Nos, ez nem mindig igaz. Ha az autó mondjuk felmelegedett 50 fokra (a 75 sem ritka), és bekapcsoljuk az automata klímát, a rendszer érezni fogja, hogy nagy a baj, ezért mindenképp a lehető leggyorsabb hűtésre törekszik, tehát a tőle telhető leghidegebb levegőt fogja előállítani, ameddig a belső hőmérséklet el nem éri nagyjából a várt értéket. Tehát mindegy, hogy az automata klímát 15 vagy 25 fokra állítjuk, ha a kocsi 50 fokos belül, mert így is úgyis a leghidegebb levegőt adja, nagy erővel befújva. Manuális klímánál viszont mi keverjük a meleg és a hideg levegőt az állítókarral, ezért itt tényleg érdemes „koppig” a hidegre áthúzni, ha gyorsan akarunk eredményt.
Már miért kellene? A klímát mindenki úgy használja, ahogy akarja. Ha valakinek a vegyes, külső-belső légáram a kedvence, miért ne? Tény, hogy a beállított hőmérsékletet könnyebben tartja az autó (és így kevesebbet is fogyaszt), ha fel vannak húzva az ablakok, de ennek más műszaki oka nincs, sőt. Ha nagyon felmelegedett az utastér, jobban járunk, ha indulás után minden ablakot teljesen leengedünk, hogy a menetszél néhány perc alatt kicserélhesse a fülke teljes levegőjét, és csak ezután húzzuk fel az ablakot, és kapcsoljuk be a klímát. Így a kocsi nem a tűzforró levegőt keringeti vagy próbálja hűteni.
Tény, hogy ha valakinek nagyon melege van, hajlamos a túlzó cselekedetekre, ez részben a szervezet pánikreakciója, de azért uralható. Ilyenkor sokan a legerősebb ventilátorfokozaton, közvetlenül a saját arcukba, mellkasukra, ölükbe stb. fúvatják a levegőt, lehetőleg 15 fokra állítva. Később, ha az első pánikreakció elmúlt, már túlzásnak érzik, ezért visszavesznek a ventilátorból (zajos is), és elfordítják magukról a légrostélyokat, miközben nem nyúlnak a hőmérséklethez. A beltér hőmérséklete szépen el is éri előbb-utóbb a 15 fokot, amíg kint árnyékban 30, napon 40-45 fok is lehet. Ilyenkor mindenki érzi, hogy a kiszállásnál szinte megüti, megszédíti a meleg, de például a keringési problémákkal élőknek ez akár halálos is lehet. Az ökölszabály az, hogy a belső hőmérséklet legfeljebb 10 fokkal legyen kevesebb, mint a külső.
Miért pont azt ne kellene? Alapvető, hogy egy autón szinte mindent karban kell tartani, ami mozog. Az új kocsiknál ezt a munkát elvégzik a márkaszervizek, de később sokan elfeledkeznek róla. Kevesen tudják, hogy a klímákból a gáz normál esetben is fogy valamennyit, ezért 3-4 évente legkésőbb érdemes ráméretni, feltöltetni. Így kevesebbet jár a kompresszor, hatékonyabb a hűtés, kevesebb a fogyasztás is. Akkor is nagy a meglepetés, ha a klíma egyszer csak bebüdösödik ‒ a mindenféle fertőzésekről nem is beszélve. Szintén nem ritka, hogy az eldugult kondenzvíz-elvezető cső miatt a jéghideg desztillált víz elkezd a szőnyegre, vagy egyenesen az utas ölébe folyni. Ezek a jelenségek mind a tisztítás, karbantartás hiányára, illetve szükségére figyelmeztetnek.
Szóval a klíma a létező egyik legjobb extra (ha még lehet annak nevezni), de ez is törődést igényel, a használata pedig némi józan belátást.
Illusztráció: freeimageslive